Álomvilág

Valaki kiskorában babázik,valaki autózik, de mindenkinek vannak álmai.
Van aki lemond róla,vagy csak simán megváltozik a véleménye, van akinek csak simán nem teljesül.
Mindenki álmodik valamiről,én arról hogy divattervező lehessek.

Egyik nap például azt álmodtam hogy tényleg az vagyok,és megálmodtam az egész bemutatót,és ha lesz alkalmam  és már eléggé jól tudok majd rajzolni akkor le is rajzolom majd, mindegy lényeg az hogy reggel nem akartam felkelni,annyira életszerű volt az egész,és fájt utána a valóság.
Attól félek hogy ez tényleg így lesz,hogy még tíz év múlva is úgy fogok ébredni hogy csak álom volt az egész, és jó lenne tovább álmodni, de más a valóság. Jó lenne ha az álom valósággá válna,de ez nem mindig jön össze.
Ráadásul most hogy így belegondolok,ha nem vesznek fel a Kölcsey-be,se a Szent László-ba akkor már tényleg csak igen kevés esélyem lesz rá hogy teljesüljön az amiről egyenlőre csak álmodok.

Álmodni akarok. Álomvilágban élni. Hogy az álmom legyen a valóság.
....de mindez túl szép hogy igaz legyen.

Álmodni azért mégsem olyan nagy bűn,csak tenni is kell érte hogy tényleg abban a világban élhessünk majd amit elképzeltünk magunknak.

Bár,most hétvégén írtam meg a tehetséggondozó felvételit,és úgy érzem hogy jól sikerült, azt hogy ténylegesen milyen lett azt nem tudom,azt meg hogy a rendes központi hogy sikerül azt holnap tudom meg. 
Mondhatom egy kicsit félek is tőle, és úgy izgulok mint annak a rendje,de reménykedek,már úgyis csak azt tehetem.

Csipkemánia

Van az a furcsa érzés amikor bármit megcsinálnál csak úgy spontán, amikor jön a vonat, te nem tudod hova megy mégis felszállsz.

Ma annak ellenére hogy különösen béna voltam,és hogy a szappant cukornak néztem ( esküszöm olyan illata volt,és szép neon színe) és én ügyes beleharaptam.

Mégis amikor leültem rajzolni, ahelyett hogy befejetem volna inkább előkerestem a csipkét és ráragasztottam egyenesen a ruha helyére.

Közben persze azokra a pólókra gondoltam amelyeken a mintát úgy dobják fel hogy kicsipkézik,esetleg telerakják flitterekkel. 

Ráadásul mióta láttam a Julie&Julia-t azóta minden egyes blogíráskor az a film jut az eszembe, próbálnám kiverni a fejemből,de nem megy, vannak olyan dolgok amikre akárhogy próbálok nem gondolni minden nap kísértenek,mint Pl. a felvételi, a tervezés, az hogy milyen lenne ha Párizsban élhetnék.

Arra pedig újonnan fény derült hogy kifejezetten őrültnek számítok.

Szervező készségemet pedig próbálom bebizonyítani, azzal is hogy jó előre megszervezem hogy kihez megyünk majd szerenádozni,és hogy ki jön majd tanárbúcsúztatóra, bár itt egyenlőre csak annyit tudok tenni hogy összeírom a neveket.
Ahogy elnézem nem csak én érzem úgy hogy alábecsül a tanár, de csak én és még egy-két ember próbálunk ellene tenni. Nem,nem benyalni próbálunk. Pfúj! Csak azt próbáljuk elérni hogy a tanár bennünk is azt lássa akik vagyunk.

A csipkékre visszatérve pedig be is ismerhetem hogy egyszerűen bele vagyok őrülve,igaz hogy nem annyira mint  szőrmékbe vagy a tollakba, de ez szerelem.
Igaz,nem olyan mint amilyen két ember között szokott lenni,de imádom a csipkét,és nem szabadulok tőle.
Igazi nőies kellék. Szexis,és kétségtelenül jól mutat.
Persze nem szabad túlzásba esni,különben úgy fogunk kinézni mint egy ribi.

Ihlet

Ma esküszöm tök jó kedvem volt, még horrort is leültem nézni olyan jól éreztem magam.
De ma megint egy új felfedezést tettem, tegnap úgy ültem le rajzolni hogy semmi kedvem nem volt hozzá,tökre paff voltam, és legszívesebben összegyűrtem volna a papírokat és félrehajítom, ellenben ma amikor még képes voltam leülni és még a jövő havi iskolai plakátot is megcsináltam.

Ma utána néztem egy-két Tim Burton kreációnak is,és mutattam párat anyunak is, aki minden szemrebbenés nélkül közölte velem hogy ez az ember egy elmebeteg.
Miért is? Mert rémisztő kreációi vannak,és mert gyermek horrort kreál? (:

Nekem igenis tetszenek,próbáltam kiállni a saját ízlésem mellett,és mondtam hogy legalább nem lehet mellette unatkozni,de anyut semmi se hatotta meg,főleg a Karácsonyi Lidércnyomás és a többi elmeháborodott dolog miatt. De hát akinek nem inge ne vegye magára.

Még jó hogy holnap nincsen suli.Szombaton központit írtunk, és a végén eléggé megkönnyebbültem hogy végre túlestünk rajta,és az hogy holnap nincsen suli az csak plusz ráadás. Bár az hogy én vagyok az osztályban a farsang lebonyolításának az egyik szervezője az pedig a suli utálatom szempontjából ráadás.
Bár lehet hogy jól fog jönni, úgy érzem az ofőm kicsit alulértékel engem és még pár osztálytársamat.
Meg egyébként is, ez az utolsó év,és ha már mindenáron meg akarják tartani a farsangot akkor besegítek,akármennyire is nem bírom az osztály nagy részét.
Hogy mik leszünk? Elméletileg cirkusz,gyakorlatilag meg ki tudja.

Qu'est que vous voulez?

Ma rajzoltam!
Bár a végeredményre visszatekintve inkább csak szánalmas próbálkozásnak tűnik mintsem rajzolásnak.
Miért? Rajzoltam egy furcsán-ijesztő valamit ami nekem valamiért tetszik,de ha épeszű ember látja meg az felfoghatatlan módon szörnyülködik.
Plusz még ráadásként megpróbáltam lerajzolni Baptiste Giabiconit, ami inkább John Travoltára emlékeztet,és ha nem mondanám hogy ki a akar lenni, akkor az emberek fel sem ismernék.
Ezek után pedig jócskán elgondolkoztam azon hogy vajon tényleg divattervező akarok-e lenni.
Igen, de mindenképpen meg kell tanulnom valami normálisat kreálni különben esélyem se lesz.
Most melyik szintre helyezném el magam?
Hát úgy kb. az inkább hagyd abba és a siralmas közé.
Gondolkozok azon hogy még milyen rajzos sulikat jelölhetnék meg, de oda be is kell kerülni egy alap tudással, és ha nekem az meg is lenne akkor is mostanában eléggé szenvedek az önbizalom hiányában.
Ti is éreztétek már úgy hogy bármit is csinálsz,és bárhogyan is csinálod úgyse jön össze? Velem most van így, hogy a túlzott egoizmusomból lezuhantam egy jó mély tátongó űrbe ami csak mélyebbre és mélyebbre ránt, te pedig kapaszkodnál de nincsen mibe,és ha lenne akkor  sem  látod mert sötét van.

Jut még eszembe! Régen az egyik újságban találtam egy együttest ami valamiért szimpatikus volt, de utána se a cikket,se a magazint nem láttam soha többet. Most viszont netes kalandozásaim során ráakadtam mégis.
Beth Ditto, igen,az ő képe volt az előző cikkben is, és igen,akkor találtam rá.
Ha tényleg úgy érzem hogy valami borzalmas kedvem van akkor őt hallgatom. Csodás hangja van!

Szépség és a szörnyeteg

Vajon az a bizonyos csúnya mindenki szerint csúnya-e? Vagy az érintett emberek gondolják így?
Gondolom ezt sok ember éli meg, vagy élte meg valamikor, én most értem el ehhez az időszakhoz.
Amikor amiért mások csúnyának látnak és is annak látom magam,és el is hiszem nekik, utána pedig optimistából én leszek a legpesszimistább ember.
Jó ez? Jó ez egyáltalán valamire?
Elismerem én se vagyok egy angyal éppenséggel,sőt,lehet hogy most azt kapom vissza amit én adtam másoknak.
Itt most egy kicsit kitértem, de azt hiszem ezt is jobb ha megosztom, hogy mások is vonják le belőle a saját véleményüket.
Visszatérve a szépségre, nem mindenki csúnya,mindenkiben van valami szép, valami ami megfogja a többieket.
Ha már szépség akkor stílus,és ha stílus akkor mindenki tudja hogy nem vagyunk egyformák,így különböző az ízlésünk is.
Vannak olyan stíluselemek amikre tényleg csak igen kevés ember mondja rá hogy szép, de azokról a darabokról sem kell lemondani, mert mindenben van valami szép, az ilyen esetekben inkább a rossz párosítás a hiba.
Magában az emberben van a hiba,nem a darabban.
Vegyük például John Gallianot vagy Vivienne Westwoodot, eléggé extrém ízlésük van, de ők meglátják benne a szépet, és képesek az emberekkel is megszerettetni.Olyan pedig hogy igazi szépség, nem létezik... (:
Ha nem tetszik felőlem bárki vitába is szállhat velem, de ez a véleményem,és ha valakinek nem tetszik,akkor ez van kis szíveim. (Bár remélem nagy részét csak a depresszió hozza ki belőlem.)

A divat szerelmese

Egyik nap arról írtam hogy nem hiszek a szerelemben, de kénytelen voltam rádöbbenni hogy igenis létezik.
Sőt, most is szerelmes vagyok,hisz annyiféle szerelem létezik, én a divatba szerettem bele, a rajzolásba, a tervezésbe, az életörömbe.
Tudom hogy ez másmilyen mint az amikor egy személy áll a dolgok mögött, de ez is annyira jó érzés!
Szerelmes vagyok Chanelba,Lagerfeldbe, a stílusukba. Csodás! (:
Egyetértetek velem?
Megfogott az öltözködés, az hogy kifejezzem magam a ruhák által, az elegancia, a vonalak vezetése, az anyagok simulékonysága, a testek formája.
Mindent megteszek hogy divattervező lehessek, hogy kimehessek Párizsba, de előtte még megtanulok franciául.
Istenem de jó érzés mindezt kiönteni!

Ti is szerelmesek vagytok? (:

Cipőcsodák

Egy jó ruhához egy jó cipő is kell. Persze legyen kényelmes, divatos,és menjen a ruhánkoz, bár ha kényelemről van szó akkor mi nők képesek vagyunk még a legkényelmetlenebbet is felvenni, azzal a hozzáállással hogy a divatért mindent!

Van aki bemegy az ütletbe és rögtön megtalálja a neki való lábbelit, van akinek több tíz üzletet végig kell járnia mire végre rátalál a neki megfelelőre, de most nem a hétköznapi cipőkről szeretnék mesélni,hanem azokról a csodákról amiket csak nagyon kevés ember tudhat magáénak.
Biztos sokaknak elkezd gyorsabban dobogni a szívük mikor meglátják Christian Louboutin vagy Manolo Blahnik egyik kreációját.
Manolo Blahnik állítólag már kiskorában is cipőket kötött át masnikkal, és díszített megannyi módon.
Említenem se kell hogy a "nagyok" cipői nem kér forintba kerülnek,hanem húzós összegeket is elkérnek értük, nem véletlen hogy ezek a cipők nem találhatóak meg bármelyik gardróbban. Aki mégis megenged magának egyet is az ilyen cipőkből az is igazi kincsként tekint rá, és csak a legkülönlegesebb alkalmakkor veszi fel.
Itt megemlíteném Carrie Bradshawt  a Szex és New York hősnőjét,aki a mozifilmben féltve őrizte kék színű Blahnik esküvői cipőjét.
Ugye hogy kincset ér? Nem, itt nem csak az árára gondolok, hanem az érzésre hogy neked van olyanod,és ha  nem is hordod,akkor is ott van a gardróbban, te pedig imádod még csak nézni is.De persze ezt az ellenkező nem nem tudhatja, ők csak értetlenkednek és pénzkidobásnak tartják az egészet.

 “...A cipődet tekintsd befektetésnek...”

Sokaknak ismerős ez a cipő, nem véletlen, ez ugyanolyan cipő ami Sarah Jessica Parker / Carrie/  lábán feltűnhetett már a Szex és New York c. sorozat filmes változatában.

Azok a Louboutin csodák! El kell ismernem az ő cipői nagyobb hatással vannak rám mint a Blahnik cipők, de hát kinek milyen az ízlése.

Love,oh Love

Egyszer, nem is olyan régen olyan depis hangulatom volt hogy valami bűn rondának éreztem magam, ki lett írva facebook-ra is, kiderült hogy igazam van, vannak akik szerint jól gondolom ezt,de ami kihúzott egy kicsit sötétségből az az volt hogy még annál is többen gondolták az ellenkezőjét,és köszönöm nekik.

Te is tudod milyen érzés ez? Te, kedves olvasó, egyáltalán ott vagy? Van ott valaki a túloldalon,vagy csak magamnak írogatok?

Azt most kikötöm hogy a szerelemben nem hiszek! Nem létezik! Legalábbis szerintem.
Nem azt mondom hogy mások számára sem létezik, sőt, azt hiszem,én is néha azért bőgök összegömbölyödve az ágyamon a sötétben hogy bárcsak egyszer valaki bebizonyítaná nekem az ellenkezőjét.

Tudjátok milyen érzés az,amikor mész az utcán és nézed a párokat, és nézed és nézed,és kínzod magad, utána mikor hazamész akkor folytatod tovább önmagad ostromlását.Hát,most én is valahogy így vagyok.

50es évek divatja

Nem csak mi szoktunk a régi stílusok felé visszanézni hanem még a nagyobb divattervezők is.

Mi persze nem tudjuk milyen érzés az amikor a kirakatból anyukánk nagymamánk ruhája köszön vissza, de ők biztosan sokat tudnak az akkori viseletekről mesélni.
Kérdezzük csak meg mikre emlékeznek,és biztosan köztük lesz a svájcisapka, a falen vagy a nylon ruhák, esetleg a tyúklábminta amit még talán  ma is megtalálhatunk felmenőink szekrényében.
De persze ott van a blézer, vagy a kosztüm is amit még ma is előszeretettel viselünk.
Persze a plakátokról visszaköszönő pin-up lányokról sem feledkezhetünk meg, akik az ellenkező nemre jobban hatással voltak mint a nőkre.
Lenge öltözetben ábrázolták őket, sokszor rockabilly frizurával.

Coco Chanel neve ma már fogalomnak számít a divat világában, és persze az 50-es évekből ő sem maradhatott ki.
Így az ebben az időszakban alkotott művei annyira ellenállónak bizonyultak hogy még ma is találkozhatunk velük,és sikerült a halhatatlan nevet kiharcolniuk maguknak.

De az évtized ikonjairól sem feledkezhetünk meg,kiváltképp Marilyn Monroe-ról.
Los Angelesben született Norma Jeane Mortensonként.
Szőkeségével, nőiességével az "Igazi nőt" teljesítette meg az emberek szemében.
Kétségtelenül őt mondhatjuk az 50-es évek egyik legnagyobb női ikonjának.
Bár igaz hogy a mindenki által csodált szépség sem tarthatott sokáig mivel Monroe idő előtt meghalt .

A tyúklábminta
A félretett tyúklábmintás ruhákat is előszedhetjük, mert ő is ahogy társai szintén visszatért.

Igaz hogy folyton változik a stílusa és a viselése is, de mai formájában már inkább nőiességet juttatják eszünkbe mint a nagyi régi kabátját.

A pepitától mindössze annyiban különbözik hogy a négyzetek sarkai meg vannak hosszabbítva.
Ha ma már nem is,de a maga fénykorában kiütötte volna a leopárdmintát a maga helyéről.

/ Média órára újságot kell készítenünk, mi egy divatlapot vállaltunk be.Folytatása következik! /

Bárcsak

A suliban már most januárban arról beszélünk hogy mit énekeljünk majd bolondballagáson, hogy milyen ruhánk legyen, stb. stb.
Bár még a központit sem írtuk meg,így attól még bőven retteghetünk, de mi már izgatottan várjuk a bolondballagást, a szerenádot, a ballagást és persze azt hogy elmehessünk egy új suliba.
Persze nekünk csajoknak az a legeldönthetetlenebb kérdés hogy milyen hajunk legyen.
Néztem hajat is,és hozzá hajpántot is. Persze igyekeztem eléggé elegánsan feltűnőeket összeválogatni, olyanokat amelyek biztosan vonzzák a szemeket.
Vagy talán mégsem kéne? Még nem tudom biztosan, mert még azt se tudom milyen haj lenne az ami jól is állna és még tetszene is.
Bár ha úgy vesszük még van idő bőven, de hát ha be vagyok sózva?!
Tegnap egész nap a ballagásról beszéltünk,és a nyarat tervezgettük,hogy Révfülöpre megyünk, a Balatonra, esetleg Pécsre is, és hogy miután elválunk egymástól még akkor is találkozni fogunk.
Ne csodálkozzon senki se ha a 8.a-ban lát két bolond lányt akik már a nyárról beszélnek.

 Ez a virágos verzió nem csak  a virágok miatt jön be,hanem azért is mert vinne valami színt a fekete-fehér ruhába. Csak egy kicsi kell, nem akarok túlzásokba esni, nekem csak egy csöppnyi szín kell!

Istenem de szeretem én a masnikat! Különösen a nagyokat.

Be kell vallanom valamit! Imádom a tollakat, nem is akármilyen szinten. Magamban mindig tollas Haute Couture ruhákat tervezek. Itt pedig a fekete és a kék egy csodás kombinációt láthatjuk.

 Hát, ez nem egy színkavalkád, de elegáns,és biztosan nem marad figyelmen kívül.

Kép: cosmopolitan.hu shopping.hu chrystalmedusa.hu


Persze ha már kiegészítőkről szó esett akkor maga a haj sem maradhat ki.
Őszintén szólva egy olyan sem találtam ami igazán megfogott volna, csak magazinokban láttam, de azok mind barátnőmnél vannak, így már a címét is sikerült elfelejtenem. Hurrá!
A hajamat lehetetlen kivasalni. Akár két órán át is vasalhatom több száz fokon, de még mindig ugyanaz a dús,hullámos-kócos lobonc marad.

Kép: erdon.ro bettica.gportal.hu hajnalfenyszalon.hu

Próbálok olyanokat választani ami inkább a hullámos mint a nyílegyenes hajat részesíti előnyben.
Míg el nem jön a tablófotózás ideje,vagy a ballagás addig is csak a suli kegyetlen unalma marad,és persze a haverok akik ezt elfeledtetik.

Kép: divat.hu

Julie&Julia

Épp Julie&Julia-t nézek, még sose láttam és szerintem nem is az a fajta amit az én korosztályomnak csináltak,de nekem tetszik.
Minden napra receptek? 365 nap és 524 recept. Nem is rossz!
Talán nekem is kéne ilyet csinálnom? Persze nem receptekkel hanem rajzokkal.
Ki tudja! Talán még sikere is lehetne, vagy hát dunsztom sincsen...

Pirelli 2011

38. éve hogy a Pirelli szó hallatán már nem csak a gumiabroncs hanem a híres-hírhedt naptáruk is eszünkbe jut.

Most viszont megtört a jég, abból a szempontból hogy már nem csak nők vetik le a ruhájukat a fotós kedvéért,hanem férfiak  is.

A képeket maga Karl Lagerfeld fotózta, a témát pedig maguk a görög istenek adták.

Ebben az évben viszont nem csak ez az újdonság a Pirelli-vel kapcsolatban,hanem az is hogy ezeket a naptárakat csak limitált szériában lehet elérni,és azt is csak annak aki a Pirelli különleges vásárlójának számít.

A képek minden szempontból "isteniek" lettek, és itt nemcsak a képek témájára kell gondolni.

Ha ránézünk a képekre nem azt látjuk hogy jó,valaki levetkőzött és a fotós beállította, hanem van benne valami természetellenes, mintha az emberek nem is emberek lennének, mint inkább porcelánok.

Képek:mocsokmacsok.hu

The Ting Tings - Keep Your Head

"Heritage" -- A Fashion Timeline by Christian Borstlap (Nowness)

Egy kis divattörténet röviden. ;)

Nemjuci Runaway

Mostanában mindenféle "ismeretlen" számokra is sikerült rászoknom,amit nem is bárok.

Sőt, lehet hogy egyre sűrűbben fogok zenéket közzétenni. Ki tudja!

A rajzról amit el is rontottam meg nem is,és a tanulásról amit utálok,mint a többi sorstársam

Hát,rájöttem hogy a blogírást és a tanulást nehéz összeegyeztetni.
Ennek ellenére ma megpróbáltam kutyát rajzolni,és persze az ilyen-olyan hibák sem maradhattak el róla.
De hát mire való a külön rajzóra? Eddig azt hittük hogy Béla bá csak kicsiknek tart külön rajzot,de most kiderült hogy mi hittük rosszul,így holnap először megyünk Beával rajzra, annak reményében hogy majd ha eljön az alkalmassági vizsga ideje (Szóbeli felvételi rajztagozatra) jól fogunk teljesíteni.

Arról pedig hogy órákon keresztül a könyvek és füzetek halmaza fölött üljek még mindig ugyanaz a véleményem: Utálom!
De hát amit muszáj azt muszáj! Sajnos! mondom még ezt amíg még nem csesztem el semmit,de ugyanúgy tanulnom kell. Bár inkább ez, mint hogy az legyen hogy nem vesznek fel a kiszemelt  suliba és akkor döbbenek rá hogy bárcsak máshogy tettem volna!

We love McQueen

Lassan egy éve már hogy meghalt a brit tervező,de kreációi továbbra is fennmaradtak,és a McQueen ház a tervező halála óta is sikerre visz minden egyes kollekciót.
Összegyűjtöttem egy két olyan darabot ami tényleg megfogott és amit még én is felvennék.

Hát,ha én is olyan nő lennék aki nap mint nap bejár dolgozni,és intézni az ügyes-bajos dolgait biztosan valamelyik McQueen darabbal járnék.

Kicsi,de vonzza a szemeket. Könnyű esti bulira tökéletes darabok,és bárki szívesen mutatkozik velük.
Nőies,de konzervatívaknak viszont nem ajánlom.

Ez a három darab volt az amit megláttam és megállt a szívem. Istenem de jó lenne valamelyik!
Finoman kidolgozott,csodás,és nem lehet betelni a látvánnyal.
Az eddigi legszebbek amit McQueentől láttam.

És persze a cipők. A híres-hírhedt cipők,azok a csodás lábbelik,amiket nézni is jó,hát még felvenni.
Mint tudjuk Lady Gaga is a divatház nagy rajongója,és bizarr viseletei közül nem egy került ki a tervez kezei közül. Persze ő az ennél extrémebb darabokat hordja.

Itt például egy angyalszárnyas cipőt láthatunk,ami szintén a tervező 'nevezetességei' közé tartozott.

Na de mégis,ki ne viselné ezeket a cipőcsodákat ?

Képek: alexandermcqueen.com

Újévi fogadalom

Eddig soha nem tettem fogadalmat,vagy ha mégis akkor se tartottam be.
Ennek ellenére most magamra való tekintettel mégis hajlandó voltam arra hogy megfogadjak egy-két dolgot, csak majd betartani lesz kihívás.

•  Tanulni fogok,és rendszeresen felelni- kellenek a jó jegyek  a felvételi miatt. (:
• Edzeni fogok,plusz nyáron Beával minden héten lemegyünk majd a Margit-szigetre futni.
• Igyekszek majd mindig toppon lenni.Ego.
• Még többet fogok rajzolni,már csak gyakorlásképpen is. Ha a Kölcsey-be nem vennének fel akkor rajz tagozatra megyek, de ott még át kell menni az alkalmassági vizsgán. =/

Utálom a fogadalmakat,de ezeket kénytelen leszek betartani ha jót akarok magamnak.