2011. február 28., hétfő

Land of copy

Azt már ismerjük hogy ha jön valami új film,vagy valami új sztár van születőben akkor a kereskedők,a játéktervezők megragadják az alkalmat arra hogy jó sok pénzt húzzanak le ezekről.
De még a Harry Potter-láz alatt se volt ilyen őrület mint amilyet Gaga teremtett.
Szeretjük őt,mert extravagáns, jó a zenéje,és mert megmutatja nekünk azt hogy akármilyenek is vagyunk vállaljuk fel magunkat,ne legyünk csak egy a sok közül, érezzük magunkat jól úgy,amilyenek is vagyunk.
Hatással van az emberekre, meg persze a játékiparra.
Egyik nap csakúgy kíváncsiságból rákerestem a Lagy Gaga Barbie babákra.Arra számítottam hogy lesz egy 'kis' mennyisége a róla mintázott babáknak,de ezen még én is erősen meglepődtem.
Egy rakat baba, mind-mind Gaga különcködő ruháival öltöztetve.





























Gaga igazi kincsesbánya azoknak akik termékeket mintáznak különböző sztárokról/filmekről,nekünk viszont ő csak egy példakép marad,aki útmutatást ad ahhoz hogy felvállaljuk magunkat.

Antiszociális munkás

Na szóval az úgy van hogy...az utóbbi pár napban semmi sem sikerül, nem vágyom az emberek társaságára,és suliban is inkább külön megyek a többiektől csak hogy békén hagyjanak.Ráadásul tőlem eléggé szemét módon a legjobb barátnőmre magamban azt mondtam hogy egy felszínes vihogó liba. Mégis hogy lehet ez?
Mégiscsak a legjobb barátnőm! Persze azért szerdán elkísérem szóbelizni,hátha akkor már jobb állapotban leszek. Hisz attól még hogy igyekszem teljesen elszigetelődni még nem veszthetem el pont Őt!
Ami pedig a pénteki alkalmassági vizsgát illeti,nem rontottam el Annyira,de azért nem éppen a legfényesebb formámat nyújtottam.De talán nem is baj,mert az MDI sokkal szimpatikusabb ennél,de azért még ez is ugyanúgy beleszámít,akármelyik suli is viszi nálam a pálmát.
Volt amit dicsért az igazgató,volt amit nem, de a lényeg az hogy komolyabban kéne vennem a rajzolást is,mivel akármennyire esik is szarul,de ott bizony nálam sokkalta jobbak szerepeltek a többiek.
....és hogy szabad-e ennyire őszintének lennem mikor több közeli ismerősöm is olvassa a cikkeimet?
Őszintén szólva nem tudom.

Ui.: Hétvégén múzeumba mentem,a honlapra még az volt kiírva hogy tart a kiállítás,de mire odamentünk már a következőre pakolták be a cuccokat.Hivatalosan is kijelenthetem hogy ennél szarabb hétvégében még nem nagyon volt részem.

2011. február 22., kedd

Hulla állapot

Pénteken lesz a Szent László gimi alkalmassági vizsgája, ami miatt egyenlőre még nem is izgulok annyira,inkább azért kapok frászt hogy vajon behívnak-e egyáltalán.
Ma fel akartam hívni őket,de teljesen kiment a fejemből.
Addig is marad a szokásos menet, tanulok,festek, a művészeti könyveket bújom....és ez megy minden áldott nap. Így hát nem is nagy csoda hogyha azt mondom hogy várom már a hétvégét hogy megint múzeumba mehessek. Lazítás!
A falamat pingálom, amihez Kitti adta az ötletet, leginkább a pop art az ami per pillanat közel áll hozzám,így ez az ami leginkább fellelhető legújabban a falamon,persze a modern virág és a Karácsonyi lidércnyomás mesefigurája mellett.
Mi az a pop art? Na nehogy azt mondd hogy még nem láttál régi képregényt!
Ez is olyan,csak a művész egy bizonyos részletet emel ki a többi közül.
Nézd csak meg Pl.: Roy Lichtenstein képeit, olyan mint egy képregény,de csak egy bizonyos kis mozzanatot látsz belőle.Azt hogy mi történt előtte vagy hogy mi volt utána,azt a fantáziádra bízza, nem csak a művész, a kép is, mert ha tényleg érdekel egy kép,és ha tényleg szereted a művészeteket,vagy egy adott műfajt,akkor a kép bizony finoman a füledbe suttogja a mézes-mázos szavakat,esetleg ha valami durvább kép akkor a füledbe ordít.


Itt pedig én dolgoztam:


2011. február 19., szombat

LUMÚ , avagy Mi művelődünk

Mivel barátnőm és én is jelölünk meg művészeti sulit, így gondoltuk hogy jó pont lenne ha kiállításokra járnánk.
Tegnap este itt aludt nálam,turmixoltunk egy kicsit,aminek háát...hogy is mondjam, az állaga és a szaga az borzalmas lett,de az íze jó volt ( hogy ez hogy történhetett nem tudom).
Az állandó kiállításra vettünk jegyet,de tervezzük hogy jövőhéten megint megyünk valahova,hogy megint ide-e vagy most inkább a Műcsarnokba,azt még mi sem tudjuk.
Már régebben is láttam már ezt a tárlatot,de még régebben,így hát a Lego koncentrációs tábor lényegét sem értettem,és csak nevettem rajta,most viszont ami szemet szúrt az egészben az a kommunista időszak,és a zsidóság üldözésének gyűlölete.
Volt például egy olyan villogó lámpa is, tudjátok,ami a boltok ajtaján szokott lenni,de ez mégsem olyan volt,egyszer úgy villant fel mint zsidócsillag, máskor meg mint a kommunisták vörös csillaga.
Meg voltak olyan képek is amelyek a régi Pestet hasonlították össze a maival,amikor az utcán nem autó volt hanem tank, amikor a Lánchíd végénél levő körforgalom közepén nem virág volt virágokból kirakva,hanem az a bizonyos csillag,és még sorolhatnám,de ezt az tudja leginkább aki meg is élte ezeket az időket. Nekem már ezekből csak a nagyszüleim története jutott,a képek,és az olvasmányok.

Volt olyan kép is ami messziről fényképnek tűnt,és csak akkor tudtad belőle kivenni hogy mit is akar ábrázolni,de ha közelebb mentél,akkor láthattad hogy festmény,de azt hogy mit akar kifejezni az teljesen szétesett.
Olyan is volt amin úgy tűnt hogy az embereknek a képen Hitler-bajsza van,de ha közelebb mentél,csak akkor láttad hogy az nem bajusz,ha nem csak egyszerű fekete négyzetek.
Elgondolkodtató volt némelyik kép,és tényleg teljesen más volt így,idősebb fejjel nézni a képeket,mint éppen hogy tizenéves kis csitriként.

Persze a múzeum után nem maradhatott ki a séta,főleg hogy a Nemzeti Színház melletti részt csodálatosan megcsinálták egykor,ami szép is,de most kezdik ezt a kinézetet lerombolni.
Azok a nagy fekete épületek amit az egész elé húznak,teljesen elcsúfítják az egészet, irodaházak nagy fekete kongó sötétje, mögötte szép zöld gyep a szobrokkal, a hajóorral,a színházzal. Szép!






Alice in wonderland