Városnéző

Tegnap izgatottan keltem fel,olyan voltam mint aki cukrot kapott,nem érdekelt hogy még csak öt óra volt,már annyira be voltam sózva hogy nem bírtam tovább magamat az ágyon tartani.
Nyolcra beszéltük meg a találkozót a barátnőméknél,de ehelyett nyolckor már a buszon ültünk és már nagyban
(nem kertelek,más kifejezés nincs rá) szakadtunk a röhögéstől,mikor még a nap szinte el se kezdődött.
Westendbe tartottunk,oda ahova mindketten ismeretlenül mentünk,én azért mert már évek óta más helyekre járok,ő pedig azért mert még  ezelött soha nem járt ott.
Szinte már remegtünk az izgatottságtól,és attól is mert már rázott minket a sok nevetés,de amikor bementünk csalódás,fogadott minket.Sehol nem volt egy ember se,és az üzletek se voltak nyitva.Az első reakciónk az volt hogy becsődölt a pláza,de aztán végül lesett hogy mi jöttünk korábban,de aztán újra csalódás következett mert amikor már nyitva voltak az üzletek és már nagyban kellett volna pörögnie az életnek,ehelyett viszont csapongó üzletek sora várt minket.Így hát végül is arra az elhatározásra jutottunk hogy jobb lesz ha lelépünk.
Következő utunk a Vörösmarty térre vezetett,de elötte még bejártuk a Váci utcát,ahol viszont zajlott az élet mint mindig,emberek mindenütt,a McDonald's és a Burger King virágát éli,és ahol soha nem áll le a magassarkú kopogása a sétálóutcán.
Mint mindig most se maradhatott le a vásárlás a listámról,és persze az hogy gondoltaban felvásároljam az egész üzletet.
De ha jobban megnéztem mint mindig most is ugyanaz volt a boltok polcain,tömegcikk.

Mostanában ez lett a divat,és ezt nevezik egyedinek ha ugyanabban a stílusban jelensz meg mint a másik.