A tanáraim is azt mondják hogy gimnáziumba való fejem van, a szüleim meg csak 'botránkoznak' mert épp azt a lázadó időszakomat élem amikor a felnőtteknek és a tanulásnak igyekszem minél jobban ellentmondani.
Nyolcadikos vagyok.Éppen hogy megtudtam hova vettek fel.
Szakközépbe megyek.Anyu nem mond semmit,csak darálja még jobban a nálam mit sem érő "Miért nem tanultál?" szövegét,de közben elfogadja hogy ez van.Nem tud mit tenni.
Én viszont kifejezetten örülök,csak harmadikként jelöltem meg a sulit ahova bekerültem,mégsem érzem azt hogy elszúrtam volna valamit.Azt hittem ha megkapom az elutasításokról szóló értesítéseket akkor majd tökre magamba leszek zuhanva.De nem.
Sőt!
Örülök mert egy gimnáziumban akármilyen jól tanulnak,az mégsem nekem való. Én alkotni akarok! Csinálni valamit.Az nem nekem való hogy 6-7-8 órát görnyedjek egy padban és bámuljam a táblát.Ha jobban belegondolok abba a suliba kerültem ami igazából a legszimpatikusabb volt,jó tanárok,jó közösség,és nem érzed magad úgy mintha mindenki a tanároktól kezdve a diákokig sz*rba se néz,és itt legalább kiélhetem kreativitásomat,kis és nagy őrültségeimet,és azon a pályán kezdek el elindulni amire a legjobban vágyom.A divattervezésre!
Anyuék nem értik,vagy nem akarják érteni,de vannak nálam jobb tanulók is akik nem gimnáziumba mentek,és nem panaszkodtak,mármint hogy ők is úgy voltak vele ahogy én is,hogy ők nem a gimnáziumokba valók.
Nyolcadikos vagyok.Éppen hogy megtudtam hova vettek fel.
Szakközépbe megyek.Anyu nem mond semmit,csak darálja még jobban a nálam mit sem érő "Miért nem tanultál?" szövegét,de közben elfogadja hogy ez van.Nem tud mit tenni.
Én viszont kifejezetten örülök,csak harmadikként jelöltem meg a sulit ahova bekerültem,mégsem érzem azt hogy elszúrtam volna valamit.Azt hittem ha megkapom az elutasításokról szóló értesítéseket akkor majd tökre magamba leszek zuhanva.De nem.
Sőt!
Örülök mert egy gimnáziumban akármilyen jól tanulnak,az mégsem nekem való. Én alkotni akarok! Csinálni valamit.Az nem nekem való hogy 6-7-8 órát görnyedjek egy padban és bámuljam a táblát.Ha jobban belegondolok abba a suliba kerültem ami igazából a legszimpatikusabb volt,jó tanárok,jó közösség,és nem érzed magad úgy mintha mindenki a tanároktól kezdve a diákokig sz*rba se néz,és itt legalább kiélhetem kreativitásomat,kis és nagy őrültségeimet,és azon a pályán kezdek el elindulni amire a legjobban vágyom.A divattervezésre!
Anyuék nem értik,vagy nem akarják érteni,de vannak nálam jobb tanulók is akik nem gimnáziumba mentek,és nem panaszkodtak,mármint hogy ők is úgy voltak vele ahogy én is,hogy ők nem a gimnáziumokba valók.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése