Mint mindig szokásomhoz híven elolvastam benne a cikis sztorikat hogy vagy jót nevessek vagy egy jót sírjak rajtuk.Anyu is beugrott a szobámba így hát gondoltam felolvasom neki.
Igen ám,de ha túl sokat jártatom a szám akkor egy idő után ám elfárad a nyelvem.
Így volt ez most is.
Elöször szépen érthetően olvastam,de aztán elkezdtem hadarni,és olyan kiejtéssel olvastam mint ahogy Zohan is beszél.
Anyu a végén szakadt a röhögéstől,de nem azért mert olyan vicces volt az amit olvastam,hanem azért mert olyan volt a kiejtésem mintha csak egy éve tanultam volna meg a magyart.
Mivel anyu nevetett,na jó,ez azért enyhe kifejezés,szóval,mivel anyu röhögött így én is röhögtem azon hogy ő röhög.Így aztán a végén már egyáltalán nem tudtam olvasni mert majd megfulladtam a "nevetéstől".
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése