A válasz

Kedves barátom,akinek így neten nem akarom közölni a nevét,meg egyébként se mondanám el senkinek hogy ezt a cikket tulajdon képpen kinek is írom,de az illető tudja magáról. =)

Kérdezted hogy hogyan tudom én annak gondoltatát elviselni hogy felnövünk,még pár év és még a gimit is kijárjuk,meg azt hogy ahogy mi öregszünk a szüleink is,és hogy ők is egyszer megfognak halni stb.

Szóval,én meg te teljesen már típusok vagyunk,ez egy alapvető tény,de engem is ugyan úgy bántanam ezek a gondolatok mint téged.Nehéz elviselni ezeket,de ezek eggyütt járnak az élettel,és minketten jól tudjuk,én úgy próbálom ezt elfeledtetni magammal hogy minél többet lógok veletek,barátaimmal,és persze a szeretteimmel.Ez nekem segít.Így legalább nem mondhatom majd azt az utolsó napjaimban hogy de kár hogy nem forgathatom vissza az időt,mert még jó lett volna x-szel és y-nal kicsit többet lenni.Én pl. most mondom azt hogy de kár hogy nem forgathatom vissza az idő kerekét mert akkor múlt hét péntekre megcsináltam volna a fizika házim. xD

Jah,és bocs hogy ezt így neten mondom el,de féltem hogy holnapig azt amit ma megfogalmaztam magamban elfelejtem.

Nah,pussz :)