Antiszociális munkás

Na szóval az úgy van hogy...az utóbbi pár napban semmi sem sikerül, nem vágyom az emberek társaságára,és suliban is inkább külön megyek a többiektől csak hogy békén hagyjanak.Ráadásul tőlem eléggé szemét módon a legjobb barátnőmre magamban azt mondtam hogy egy felszínes vihogó liba. Mégis hogy lehet ez?
Mégiscsak a legjobb barátnőm! Persze azért szerdán elkísérem szóbelizni,hátha akkor már jobb állapotban leszek. Hisz attól még hogy igyekszem teljesen elszigetelődni még nem veszthetem el pont Őt!
Ami pedig a pénteki alkalmassági vizsgát illeti,nem rontottam el Annyira,de azért nem éppen a legfényesebb formámat nyújtottam.De talán nem is baj,mert az MDI sokkal szimpatikusabb ennél,de azért még ez is ugyanúgy beleszámít,akármelyik suli is viszi nálam a pálmát.
Volt amit dicsért az igazgató,volt amit nem, de a lényeg az hogy komolyabban kéne vennem a rajzolást is,mivel akármennyire esik is szarul,de ott bizony nálam sokkalta jobbak szerepeltek a többiek.
....és hogy szabad-e ennyire őszintének lennem mikor több közeli ismerősöm is olvassa a cikkeimet?
Őszintén szólva nem tudom.

Ui.: Hétvégén múzeumba mentem,a honlapra még az volt kiírva hogy tart a kiállítás,de mire odamentünk már a következőre pakolták be a cuccokat.Hivatalosan is kijelenthetem hogy ennél szarabb hétvégében még nem nagyon volt részem.