Love,oh Love

Egyszer, nem is olyan régen olyan depis hangulatom volt hogy valami bűn rondának éreztem magam, ki lett írva facebook-ra is, kiderült hogy igazam van, vannak akik szerint jól gondolom ezt,de ami kihúzott egy kicsit sötétségből az az volt hogy még annál is többen gondolták az ellenkezőjét,és köszönöm nekik.

Te is tudod milyen érzés ez? Te, kedves olvasó, egyáltalán ott vagy? Van ott valaki a túloldalon,vagy csak magamnak írogatok?

Azt most kikötöm hogy a szerelemben nem hiszek! Nem létezik! Legalábbis szerintem.
Nem azt mondom hogy mások számára sem létezik, sőt, azt hiszem,én is néha azért bőgök összegömbölyödve az ágyamon a sötétben hogy bárcsak egyszer valaki bebizonyítaná nekem az ellenkezőjét.

Tudjátok milyen érzés az,amikor mész az utcán és nézed a párokat, és nézed és nézed,és kínzod magad, utána mikor hazamész akkor folytatod tovább önmagad ostromlását.Hát,most én is valahogy így vagyok.