2011. január 20., csütörtök

Szépség és a szörnyeteg

Vajon az a bizonyos csúnya mindenki szerint csúnya-e? Vagy az érintett emberek gondolják így?
Gondolom ezt sok ember éli meg, vagy élte meg valamikor, én most értem el ehhez az időszakhoz.
Amikor amiért mások csúnyának látnak és is annak látom magam,és el is hiszem nekik, utána pedig optimistából én leszek a legpesszimistább ember.
Jó ez? Jó ez egyáltalán valamire?
Elismerem én se vagyok egy angyal éppenséggel,sőt,lehet hogy most azt kapom vissza amit én adtam másoknak.
Itt most egy kicsit kitértem, de azt hiszem ezt is jobb ha megosztom, hogy mások is vonják le belőle a saját véleményüket.
Visszatérve a szépségre, nem mindenki csúnya,mindenkiben van valami szép, valami ami megfogja a többieket.
Ha már szépség akkor stílus,és ha stílus akkor mindenki tudja hogy nem vagyunk egyformák,így különböző az ízlésünk is.
Vannak olyan stíluselemek amikre tényleg csak igen kevés ember mondja rá hogy szép, de azokról a darabokról sem kell lemondani, mert mindenben van valami szép, az ilyen esetekben inkább a rossz párosítás a hiba.
Magában az emberben van a hiba,nem a darabban.
Vegyük például John Gallianot vagy Vivienne Westwoodot, eléggé extrém ízlésük van, de ők meglátják benne a szépet, és képesek az emberekkel is megszerettetni.Olyan pedig hogy igazi szépség, nem létezik... (:
Ha nem tetszik felőlem bárki vitába is szállhat velem, de ez a véleményem,és ha valakinek nem tetszik,akkor ez van kis szíveim. (Bár remélem nagy részét csak a depresszió hozza ki belőlem.)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése