Ma rajzoltam!
Bár a végeredményre visszatekintve inkább csak szánalmas próbálkozásnak tűnik mintsem rajzolásnak.
Miért? Rajzoltam egy furcsán-ijesztő valamit ami nekem valamiért tetszik,de ha épeszű ember látja meg az felfoghatatlan módon szörnyülködik.
Plusz még ráadásként megpróbáltam lerajzolni Baptiste Giabiconit, ami inkább John Travoltára emlékeztet,és ha nem mondanám hogy ki a akar lenni, akkor az emberek fel sem ismernék.
Ezek után pedig jócskán elgondolkoztam azon hogy vajon tényleg divattervező akarok-e lenni.
Igen, de mindenképpen meg kell tanulnom valami normálisat kreálni különben esélyem se lesz.
Most melyik szintre helyezném el magam?
Hát úgy kb. az inkább hagyd abba és a siralmas közé.
Gondolkozok azon hogy még milyen rajzos sulikat jelölhetnék meg, de oda be is kell kerülni egy alap tudással, és ha nekem az meg is lenne akkor is mostanában eléggé szenvedek az önbizalom hiányában.
Ti is éreztétek már úgy hogy bármit is csinálsz,és bárhogyan is csinálod úgyse jön össze? Velem most van így, hogy a túlzott egoizmusomból lezuhantam egy jó mély tátongó űrbe ami csak mélyebbre és mélyebbre ránt, te pedig kapaszkodnál de nincsen mibe,és ha lenne akkor sem látod mert sötét van.
Jut még eszembe! Régen az egyik újságban találtam egy együttest ami valamiért szimpatikus volt, de utána se a cikket,se a magazint nem láttam soha többet. Most viszont netes kalandozásaim során ráakadtam mégis.
Beth Ditto, igen,az ő képe volt az előző cikkben is, és igen,akkor találtam rá.
Ha tényleg úgy érzem hogy valami borzalmas kedvem van akkor őt hallgatom. Csodás hangja van!
Bár a végeredményre visszatekintve inkább csak szánalmas próbálkozásnak tűnik mintsem rajzolásnak.
Miért? Rajzoltam egy furcsán-ijesztő valamit ami nekem valamiért tetszik,de ha épeszű ember látja meg az felfoghatatlan módon szörnyülködik.
Plusz még ráadásként megpróbáltam lerajzolni Baptiste Giabiconit, ami inkább John Travoltára emlékeztet,és ha nem mondanám hogy ki a akar lenni, akkor az emberek fel sem ismernék.
Ezek után pedig jócskán elgondolkoztam azon hogy vajon tényleg divattervező akarok-e lenni.
Igen, de mindenképpen meg kell tanulnom valami normálisat kreálni különben esélyem se lesz.
Most melyik szintre helyezném el magam?
Hát úgy kb. az inkább hagyd abba és a siralmas közé.
Gondolkozok azon hogy még milyen rajzos sulikat jelölhetnék meg, de oda be is kell kerülni egy alap tudással, és ha nekem az meg is lenne akkor is mostanában eléggé szenvedek az önbizalom hiányában.
Ti is éreztétek már úgy hogy bármit is csinálsz,és bárhogyan is csinálod úgyse jön össze? Velem most van így, hogy a túlzott egoizmusomból lezuhantam egy jó mély tátongó űrbe ami csak mélyebbre és mélyebbre ránt, te pedig kapaszkodnál de nincsen mibe,és ha lenne akkor sem látod mert sötét van.
Jut még eszembe! Régen az egyik újságban találtam egy együttest ami valamiért szimpatikus volt, de utána se a cikket,se a magazint nem láttam soha többet. Most viszont netes kalandozásaim során ráakadtam mégis.
Beth Ditto, igen,az ő képe volt az előző cikkben is, és igen,akkor találtam rá.
Ha tényleg úgy érzem hogy valami borzalmas kedvem van akkor őt hallgatom. Csodás hangja van!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése